Feliratok, idézetek koszorú-szalagra

Néhány a sok-sok év alatt összegyűlt, a koszorú-szalagokra írt idézetek, feliratok gyűjteményéből:

 

Mély fájdalommal búcsúzunk

Fájó szívvel búcsúzunk

Utolsó üdvözlettel

Őszinte részvéttel

Emléked szívünkben örökké él

Emléke legyen áldott, pihenjen nyugalomban, csendben

Nincs a világon, annyi szeretet,
amennyit most elveszítettünk.

Szívünkben emléked nem pótolja semmi,
Míg e Földön élünk, nem fogunk feledni.

Égő könnycsepp mond Néki,
hogy szerettük, soha el nem felejtjük.

Te voltál a jóság és a szeretet.

Pihenj Te drága szív, mely megszűntél dobogni,
Szerető jóságod nem tudjuk feledni.

Míg köztünk voltál, nagyon szerettünk,
hiányzol nekünk, soha nem feledünk.

Hiányod érezzük, emléked őrizzük.

Nehéz a kő, de nehezebb a bánat
Mely szívére borult az egész családnak.

Számunkra Te soha nem leszel halott,
ragyogni fogsz, mint a csillagok.

Nincs annyi könny, mely méltán elsirat és sebeinkre írt ad és vigaszt.

Örökre velünk maradsz, őrizzük mosolyodat.

Szívedben nem volt más, csak jóság és szeretet,
Isten áldja meg érte a lelkedet.

Ha rám gondoltok, mosolyogjatok,
emlékem így áldás lesz rajtatok.

Kihalt szívedbe lángot nem lophatok,
Földön többé sosem látlak, de visszavárlak, tudhatod.

A nagy vízen túl , hol felém intesz,
hangod, mosolyod emléke lebeg.
Hiányod szívembe mar, mert velem vagy míg élek.
Kedves Édesapám, (Édesanyám)….. el nem felejtelek.

A szeretet soha el nem fogy.

Álmodtál egy boldog jövőt, tündérien szépet,
de a kegyetlen sors mindent összetépett.

Valaki elment, elvitt egy álmot,
s magával vitt egy egész világot.

Ha szeretetünk megtarthatott volna, még sokáig élnél.

Elhervad a virág, felhők tova szállnak,
Szívemből emlékeid soha el nem szállnak.

Sohasem halványul szívünkben emléked,
Sohasem szűnik meg lelkünk gyásza Érted.

Szomorúan zúg a szél,
Csendről, nyugalomról beszél.

Angyal szárnyán távoztál,
nagy bánatot hagytál.

Jöttél virágot hintve, mint a tavasz,
s mint egy tündér úgy el is tűntél.

Angyalaid vezessenek tovább az utadon,
legyen lelkednek örök béke és nyugalom.

Mikor elmentél kialudt egy csillag,
Az angyalok a mennyországba hívtak,
De sajnos itt lent elvesztettünk Téged,
A legtisztább angyalát a Földnek és az égnek.

Szomorú fűz hervadt lombja ráborul e sírhalomra.

A port elviszi a szél,
A szeretet örökké él.

…Aludd örök álmod, nyugodtan, csendben.
Hiszem azt, hogy mi még találkozunk a mennyben!

Találkozni fogunk egy másik életben
Valahol fent a végtelen messzeségben.

Addig vagy boldog, míg van ki szeret,
aki a bajban megfogja kezed,
S hogy mily fontos is volt neked,
csak akkor tudod, ha már nincs veled.

Az Ő szíve pihen, a miénk vérzik,
A fájdalmat csak az élők érzik.

Azért megmarad a Hit, remény és a szeretet.

Elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.

Ha utunk kezd behavazni,
tudjunk csendben elutazni.

Ki szépen élt, haljon is meg szépen,
Mosollyal az arcán és dallal a szívében.

Elment örökre
Alakját a homály befödte.
Vissza se nézett…
Mégis itt maradt valami szomorú igézet
Valami rejtett szomorú bánat

Szeretetben éltél köztünk gazdagon
Mint a Tavasz, elmentél egy napon.
Minden virágban Téged látunk –
Mindig hazavárunk.

Számunkra Te sohasem leszel halott
Örökké élni fogsz mint a csillagok
Drága jó szívét, két dolgos kezét
Áld meg Atyám.
S mi köszönjük, hogy ő lehetett a mi Édesanyánk.

Megpihen a dolgos jó apai szív
áldás és hála övezi e sírt,
Szerető férj voltál, drága édesapa
Bánatos családodnak most az őrangyala

Szomorúfűz hervadt lombja
Ráborul e sírhalomra
Édes lesz ott megpihenni,
Odalent már nem fáj semmi,
Nem fáj semmi.

A csókod festi kékre az eget
Szemed színétől zöldülnek a fák
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.

Kell még egy szó mielőtt mennél,
kell még egy ölelés, ami végig elkísér.
Az úton majd néha gondolj reám,
ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár!

Úgy ment el, ahogy élt,
Csendben és szerényen,
Drága lelke pihenjen békében.

Megállt a szív, megállt a kéz,
Nincs szó az ajkadon.
Szívünkben örökké élsz,
Mert szerettünk nagyon.

Lomb, levél, virág susogd a szélnek
Meghaltak ők, de örökké élnek
Dúlhat száz vihar, múlhat ezer év.
Oltár lesz itt és imánk minden név.

Kis madárka zeng az ágon
Temetőbe, sírba vágyom
Temetőbe, sírba vágyom, sírba vágyom

Minden szívvel őrütem én,
És minden szívvel fájtam,
Minden élet életem volt,
Így jártam a világban.

Sírok, nevetek néha
Én nem vagyok probléma,
Szeretet vagyok és hűség,
Tiszta egyértelműség.

A költő most porából kél,
A természet zord télbe ér,
Szívünket szava hevíti,
Életre felmelegíti.

A múlt megbecsülése nélkül nincs jobb jövő.

Mindörökkön örökké
Áldva legyen szent nevük